Ferge Gábor
FELELÕS SZERKESZTÕ

olyóiratunk II. évfolyamának (fasc. 1-4) megjelenését (1992) követõen, most összevont, dupla évfolyammal (III-IV, 1993-94, fasc. 1-4) jelentkezik, amelyet az utóbbi évben szerkesztõségünkbe beérkezett kéziratokból állítottunk össze. E kettõs évfolyam anyagának válogatásakor ugyanaz a szempont vezetett bennünket, mint a korábban megjelent két évfolyamunk összeállításakor. Mindenekelõtt a tisztán filozófiai tartalmú szövegeknek adtunk helyt. Fõként az volt a célunk, hogy e téren a magyar szerzõk magyarul, vagy más nagy nyugati nyelveken írt munkáit tegyük közzé. Folyóiratunk nagy terjedelme ellenére is voltak, akik már csupán a következõ évfolyamunkban kaphatnak teret. Tõlük megértést kérünk. Sokak számára egyetlen fóruma a tiszta filozófiai kultúra magyarországi képviseletének és a nagyvilág elõtti megmérettetésnek folyóiratunk.

Alapvetõ témáink változatlanok maradtak: Folyóiratunk érdeklõdésének középpontjában a klasszikus európai gondolkozás áll, különösen az antik görög és latin szerzõk elévülhetetlen humanista tanainak aktualitása és aktualizálása. Az õ mértéktartó és ennélfogva mértékadó, formaadó elveik mai megvalósíthatóságának kérdése és ereje. Ez ugyanakkor nemzeti-történeti ittlétünk (Dasein) bekapcsolását jelenti autentikus és eredeti módon a nemzetközi tudományba. Ebben mintának tekintjük a görögök csodálatos kitartását létükért való küzdelmükben, amelyet õk a perzsákkal szemben vívott nemzeti-történeti harcukban a kicsi és a nagy ellentéteként, mintegy a kosmos (a rend) és a khaos között élték meg, ami szervezõ akaraterõként hozta létre a tudományt. A nemzeti megmaradásért vívott harcukból született tudományos szervezõerõ aztán a latinitas révén vált minden nemzetévé. A tudomány létét így az emberi önkorlátozoás, mérteéktartás eszméjének köszönheti.

Ez az õsi humanizmus, amelynek lényegi tömörítése a filozófia, hatja át az egész emberi paideiát, kultúrát, amelyet megszólaltatni szeretne folyóiratunk. Ezért folyóiratunk tisztán filozófiai jellege nem jelenti azt, hogy ne fogadnánk szívesen az irodalom, a mûvészet, a politika filozófiai koncepciójával, elméletével foglalkozó írásokat: hiszen annak vizsgálatára, hogy mi az irodalom, mi a mûvészet, mi a politika - a dolog õsi, görög természeténél fogva - a filozófia hivatott. Így folyóiratunk természetszerûen kötõdik tematikájában a mai nyugati filozófiai gondolkodásnak e humanista hagyomány megõrzését leginkább vállaló irányzatához, az alapjaiban Martin Heidegger által megvetett és Hans-Georg Gadamer által elindított hermeneutikai irányzathoz. Az utóbbinak, akik az Existentiát kiadó SOCIETAS PHILOSOPHIA CLASSICA alapító tagjaként, sorsunkat szívén viselte, e helyütt mondunk köszönetet.

ΔΙΑΤΡΙΒΗ rovatunkba azokat a nagyobb terjedelmû értekezéseket gyûjtöttük össze, amelyek egyfelõl az antik bölcselõk tanításairól szólnak, másfelõl azonban tanaik és mûfajaik aktualizálását segítik. Olyan írások következnek itt, amelyek kézenfekvõen bizonyítják az egyetemes és a nemzeti tudományos gondolkozás közös õsi alapjának ösztönzõ erejét.

Vezetõ tanulmányunkat SZABÓ ÁRPÁD akadémikus írta. Az eleai Zénón címmel. (Ezt folyóiratunk a magyar mellett angol változatban is közli.) E nagyszabású értekezés részletesen taglalja a görög filozófus és matematikus tanításbeli pozícióját kifejezõ híres paradoxonait, valamint azokat a valóságos történeti kapcsolódási pontokat, amelyek alapján történetileg ténylegesen megfogalmazást nyertek. Ezen az alapon megfontolás tárgyává teszi azt a mára igen elterjedt Zénón-képet, amely nagyban függ Platóntól. De nem csupán Zénón gondolatainak forrásaival és történeti létrejöttükkel, hanem azok utóéletével is behatóan foglalkozik. Mindezzel korrekt összképét rejzolja meg Zénónnak, s teszi ezt olyan közérthetõ formában, amely nem csupán leírja, hanem érdekfeszírõen elénk varázsolja a talányt (ἀπορία) a filozófiatörténetben legitimáló nagy görög bölcset

ULRICH HOYER a Klasszikus természetfilozófia és a modern fizika (Klassische Naturphilosophie und moderne Physik) címû tanulmányában szembesíti az általános relativitás elmélet és más modern, az elméleti fizika tárgykörébe tartozó koncepciót a klasszikus természetfilozófiai felfogásokkal. Összehasonlító elemzésében arra a következtetesre jut, hogy a klasszikus természetfilozófia megállapításai mára nem pusztán a múlt meghaladott tudománytörténeti adatai, hanem olyan tények, amelyek a modern fizika megértésében a jövõ feladatai is. E feladatok elõtt azonban nem csupán a modern fizika áll, hanem a ma uralkodó természettudományos szemléletmódok filozófiai hátterében álló módszertani alapvonások miatt a filozófiatörténet írás is.

FEHÉR M. ISTVÁN a Heidegger és Kant - Heidegger és a demokrácia (Heidegger und Kant - Heidegger und Demokratie) címû értekezésében utalással Kantra, egy politikai aspektusból terhes témával, Heideggernek a demokráciához fûzõdõ viszonyával állítja párhuzamba. A szerzõ, aki a heideggeri elõadás magyar fordítója (M. Heidegger: Az idõ fogalma, A német egyetem önmegnyilvánulása, A rektorátus. Budapest: Kossuth 1992) olyan új összefüggéseket tár fel, amelyek világosabbá teszik Heidegger korai politikai pártállását. Ám a szerzõ igen higgadtan nem akar e sokat vitatott kérdésben döntést hozni, hanem dokumentáló módszerrel, nagy jegyzetapparátussal, mérlegelve a többi modern Heidegger-kutató álláspontját, árnyaltabbá teszi a heideggeri fundamentál ontológia még "elõtudományként" (Vorwissenschaft) értett korszakában vállalt politikai szerepet, amely - Heideggerrel szólva - a történelmileg megvalósult "látszat liberalizmus" és a "nemzeti újjászületés" igénye mögött húzódik.

FEHÉR M. ISTVÁN Bevezetés a filozófiába mint filozófiai probléma (Einleitung in die Philosophie als philosophisches Problem) címû cikkében Hegel "A szellem fenomenológiája" elõszavának egy passzusát vizsgálva, annak "hermeneutikai szituációját" ("hermeneutische Situation" - a szerzõ Heidegger után, eme ismeretszerzõ fogalommal dolgozik) állapítja meg. Majd felteszi a kérdést: mennyiben felel meg e pozíció annak a már hagyományossa lett filozófiatörténeti felfogásnak, amely szerint Hegel e híres mûve egy "bevezetés a filozófiába". A szerzõ nem a szokásos Sitz im Leben felõl közelít, hanem gondosan tematizálva a mûvet, annak elõszavát egy "bevezetés" önértelmezéseként vizsgálja. Így a "bevezetés" pozíciója az elõszó vizsgált passzusának fényében dialogikus-hermeneutikus (dialogisch-hermeneutisch) hegeli felfogásáról tanúskodik, amit a tudó / a filozófus - a kezdõ / a tanuló dialektikus fogalompárok használati módja árul el. Végül a szerzõ valószínûsíti, hogy Hegel bevezetésének szerepét gyakorlati tanításként és nem csupán a bevezetés filozófiai elméleteként lehet számon tartanunk.

FERGE GÁBOR a Habent sua fata libelli (Minden könyvnek megvan a maga sorsa) címû tanulmánya nem részletes írás- és könyvtörténet, hanem csupán arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy a hosszú történelem folyamán az írásbeliségtõl ihletett könyvmûvészet mennyiben volt képes megõrizni a könyv humán jellegét. Néhány "korszerûtlen" filozófiai szempontból vizsgálja csupán, hogyan alakult idõrõl idõre a könyv sorsa, s mennyiben volt képes érzékelni az ember, hogy a könyv mit vesz el és mit ad.

ROLF KÜHN Az idõnkívüliség és az eredeti idõ (Zeitekstanse und ursprüngliche Zeit) címû tanulmányában újra felteszi az õsi kérdést: "Hogyan éljük meg az idõt?" ("Wie erleben wir Zeit?") Vizsgálódásában a hogyan (wie) fenomenológiai leírására téve a hangsúlyt, különösen is a Husserl-féle "eleven jelenlét problematikájához" ("zum Problem der lebendigen Gegenwart") kapcsolódva tesz új megállapításokat. A szerzõ elõször a fenomenológia atyjának a jelenlét "tiszta most"-ként való felfogását kísérli meg meghaladni a re-prezentáció (Re-präsentation: Wie- und Vergegenwärtigung) többrétegûségére való rámutatással. Majd az idõ megjelenítési módjának modern felfogásait mutatja be kritikailag: köztük M. Heideggerét is, amely szerinte a kanti sematizmus belsõ nehézségeit ismétli meg.

WALTER B. GULICK in his essay entitled Art, identity, and redemption in Nietzsche's philosophical development assumes that the philosophical development of Nietzsche was parallel with the changes in his mental state. He, for instance, points out wittily that Nietzsche's work, The birth of Tragedy, is not only the title of his first book, but, as the rebirth of tragedy, also the personal tragedy of Nietzsche.

MIKLÓS VETÕ, in his essay under the title Mythology and negative philosophy according to Schelling (Mythologie et philosophie negative selon Schelling) calls attention to the fact that, with Schelling, pure rational philosophy corresponds to negative philosophy, and mythology to positive philosophy. The author thinks that the basis of this is while in the background of negative philosophy the discipline of logical necessity, and in that of positive philosophy the discipline of historical liberty take place.

ANDRÁS GAUSZ's paper, on The birth of German idealism (A német idealizmus születése) is the second, finishing part of his essay examining the spiritual conditions of German progress. The first part appeared in an earlier volume of our periodical (Existentia, II. 1992/1-4, pp. 185-220). In this part the author gathers the foundations of German idealism from Kant's criticism. In our next volume both parts will appear in English, too.

Finally, our column of essays contains the study of BALÁZS MEZEI, entitled The three movements and the idea of the "good" (A három mozgás és a jó ideája), which is the first Hungarian presentation of Jan Patocka's philosophy. The paper focuses on the motion philosophy of the Czech phenomenologist, reckoning with its sources (Aristotle, Husserl).

*

In our column called ΣΧΟΛΗ we publish materials of lectures held and workshops conducted at the universities of Hungary.

At this place, however, we first of all would like to congratulate the great Hungarian poet and literary scholar, the 90-years old DEZSÕ KERESZTURY, five late poems of whom we present here. The attunement of these poems represents the message of this old-scientist in the inexorable contrast between speaking and silence. Stillness is already needed... (Csend kell már...)

ALAN SOBLE's lecture entitled Union and concern was held on April 24, 1992, in the framework of a course of lectures organized by the Department of Philosophy of the Budapest Technical University; its Hungarian version already appeared (Athenaeum II/2, 1994, pp.55-99); here we publish the original English version. In this monumental essay of his, the professor of philosophy of the University of New-Orleans points out that love as a physical, psychological, or spiritual union of two human beings who, by this, create the new entity of we, represents a concept of unity which, though it was confesses by many in history, is still improper, since concern is missing from it. The author's investigations comprehend a huge domain: in addition to Plato, Aristotle and Saint Paul, it extends even to modern thinking, and in the majority contains the intensive criticism of the conception of love as unity.

ISTVÁN M. FEHÉR's lecture of great success, entitled To the spiritual roots of Karl Rahner. Heidegger and 20th-century theology (Karl Rahner szellemi gyökereihez. Heidegger és a XX. századi teológia), was held in the headquarters of the Szeged Committee of the Hungarian Academy of Sciences, at the memorial session on the occasion of the 10th anniversary of Karl Rahner's death. The author looks at Rahner palpably from the aspect of Heidegger, and this urges him to take a new insight. The study successfully points out that the effect between Heidegger and 20th-century theology were mutual, what is more, it proves how inspiringly theology acted on the young philosopher.

The successful activities of NIELS ÖFFENBERGER, guest professor at the Philosophy Department of the "Janus Pannonius" University of Pécs, and of the circle of students developed in his seminary in Hungary, is proven by the following studies: The theory of negation of the strictly particular statements based on the quality of four values and The theory of opposition by taking into account the strictly particular declarations in accordance with the quality of four values (A szigorúan partikuláris állítások tagadásának elmélete a négyértékûség alapján; and Az oppozíció elmélete a szigorúan partikuláris kijelentések tekintetbevételével a négyértékûségnek megfelelõen) The former one is the work of the famous Aristotelian researcher of Münster himself, and the latter one is a work elaborated in common with his students in Hungary. Both papers are dealing with a special but highly significant sphere of research in Aristotelian logic; namely, with the importance of the four values of truth introduced by Aristotle, what can be brought in connection not only with the notion of syllogistic conclusion, but with the logical square, too.

Finally, we also present here the experiment of BALÁSZ MEZEI, assistant lecturer in the Departmenr for the History of Philosophy of the Miskolc University, the title of which is Cogitations on the nature of philosophy (Tépelõdések a filozófia természetérõl) which contains profound systematic considerations about the nature of philosophy.

*

Under the title ΜΕΤΑΦΡΑΣΙΣ i.e. in the column of translations we first of all publish the Hungarian translations of the classics, but we do not refuse to present also essays on the literary genre of translation or studies about the nature of it.

We just now publish Plato's famous dialogue the Phaedo, in the translation of ÁRPÁD SZABÓ, in Hungarian and Greek languages. The translator not only appends notes to his work of translation, but provides it with an introduction, too. The title of this is: The soul and the ideas (A lélek és az ideák) and it is indeed an introduction, i.e. of such a literary genre. In it, the author guides us, with a marvelous didactic sense, along the path of soul's immortality, down to Hades and back from it. We wish to assist the Reader in imagining immortality by showing Greek illustrations of it, and by making vividly descriptive the content of the dialogue. The matter of the pictorial appendix was collected by professor JÁNOS GYÖRGY SZILÁGYI. We do thank him for having done it.

In this column the Reader may find still more papers from the sphere of the theory and techniques of translation, the common subject of which is "Heidegger, the untranslatable"; ISTVÁN M. FEHÉR: Translatableness of philosophic texts and the philosophical problem of their translation: the case of Heidegger (Übersetzbarkeit philosophischer Texte und philosophische Probleme ihrer Übersetzung: Der Fall Heidegger), and TOM ROCKMORE: Heidegger, translation and history of philosophy (Heidegger, Übersetzen und Philosophiegeschichte).

*

In our column ΚΡΙΤΙΚΗ every paper is bilingual, Hungarian and English or German, furthermore, French. This is the room given to criticisms, reviews, informations, commemorations and bibliographies, in order that our Readers abroad should be informed about the situation of Hungarian philosophical culture.

The book-review of our periodical is written by LÁSZLÓ VEKERDI on the philosophical textbook written by Árpád Szabó/Gábor Ferge: Introduction to philosophy for Gymnasiums (Bevezetés a filozófiába. Gimnáziumok számára). The reviewer points out primarily the fact that this textbook is the first one which gives an overall picture of philosophy in an interesting manner, emphasizing its didactic positiveness. Stresses, at the same time, its lively connection with the subjects creating the gist of education of gymnasiums in Hungary, namely with Hungarian language and literature, and mathematics. This is what can make the students conscious of philosophy's integration, task and place between literature and mathematics. Finally, the review calls attention to the deep humanistic attitude of this textbook.

In his commemoration of Tamás Nyíri entitled Fragments in memory of Tamás Nyíri (Emlékforgácsok Nyíri Tamásról), ISTVÁN M. FEHÉR bids farewell with touching words to the national-liberal theologian who died on July 21, 1994. He does not delimit himself to a dry, indifferent presentation of the life-work, but enlivens the period of their lives when they were working shoulder to shoulder for the renaissance of philosophy in Hungary.

BALÁSZ MEZEI, in his analyzing evaluation entitled The Brentano-School and Hungarian thinking (A Brentano-iskola és a magyar gondolkodás) gives a report about the international conference on Brentano held between May 1-3, 1993, in Budapest.

Finally, we present to the Reader the Hungarian bibliographies of three philosophers: The first one is the work of SZABOLCS FERENCZI, who, in addition to the bibliography entitled Bibliography of the Hungarian Aristotelian literature between 1925 and 1992 (Bibliográfia 1925-tõl 1992-ig a magyar vonatkozású Aristotelés-irodalomról), prepared even the Information on modern Hungarian history of Aristotelian research (Tájékoztató a magyar vonatkozású modern Aristotelés-kutatástörténetrõl), a systematic summary of professional literature that serves as an introduction to the bibliography. In his analysis he follows up the receptions on Aristotle of the philosophical schools in Hungary, and, by pondering over them, assists the orientation in the literature. This is followed by the Bibliography of Hungarian literature on Camus (Bibliográfia a magyar vonatkozású Camus-irodalomról / Camus en Hongrois et sur la Hongrie) compiled by NOÉMI SALY and by the Hungarian literature on Nietzsche (A magyar vonatkozású Nietzsche-irodalom / Nietzsche in Ungarn) written by SÁNDOR LACZKÓ.

*

Starting with this volume, publishing our periodical has been taken on by the SOCIETAS PHILOSOPHIA CLASSICA (A Klasszikus Filozófia Barátainak Egyesülete), into the line of the humanist objectives of which now already the publishing of the first international philosophic periodical founded in Hungary belongs, too. We ask our readers to kindly support this only Hungarian forum of cultivating the tradition of classical philosophy.

Hac mente petimus auxilium et benevolum subsidium omnimum doctorum et eruditorum ad renovandam Hungaricae philosophiam.

Budapest, early in November 1994.